Ragyogó napfényes őszi reggel, igazi kirándulóidő! Mindenki pontosan érkezett a buszhoz, és már robogtunk is. Kis pihenő az autópálya mellett, kényelmes tempóban buszoztunk tovább. DURR! Ez bizony durrdefekt :) Ismét kis, de most kényszer-pihenő. Ám Tibor, a sofőrünk, egy percre sem veszítette el a lélekjelenlétét: pillanatok alatt kereket - no nem oldott, hanem - cserélt. Igaza volt Zsámár Marcsinak, amikor apukája pálinkájából némi kóstolót tett reggel, induláskor a táskájába . . . :)

Minden jó, ha a vége jó: a Petőfi-emlékmúzeumnál kísérőink és az ott hozzánk csatlakozó társaink is megvártak. Idegenvezetőnk sok érdekes, nem köztudott részletet mesélt a Petőfi-család szalkszentmártoni, kunszentmiklósi kötődéséről. Ez utóbbi helyen, az ottani református könyvtárban olyan korabeli jogi könyvritkaságokat is megnézhettünk, mint pl. Werbőczy Hármaskönyve. Úton az ebéd felé a Nyakvágó-csárda mellett elhaladva meghallgattuk a kötődő legendát, és eltöprengtünk: vajon az anya szeretőjeként a kiskorú leányt elcsábító betyárra, majd mindkettőt megkéselő anyára milyen büntetést szabnánk ki . . .

Kellemesen fáradtan és bizony éhesen érkeztünk a Gerébi-kúriába. A meglepetés kubai házaspár kitűnő pálinkája után jól esett az ízletes leves és marhapörkölt. A meggyes piskótából sokan repetáztak volna, de ahhoz jóval nagyobb mennyiségre lett volna szükség . . .:)

A gyógyító dombra a lemenő napfényben mentünk. Igaz vagy sem a hozzá kötődő hit - mindenki megtapasztalhatta és eldönthette. Mindenesetre ez után igen jó hangulatú klubdélutánt tartottunk, ahol az ülnöki viselettel kapcsolatos kérdéskört vitattuk meg.

A minőségi helyi, alföldi borokból álló kis borkóstoló és a helyi termelők által készített sajt- és fűszerpaprika-vásár után indultunk haza és hál' Istennek, újabb defekt nélkül érkeztünk meg Budapestre :)